Bonyai Péter kurátor írása
Mire számíthat, aki ezen konzultánsok ügyfele lesz?
- ettől még nem lesz szcientológus, de üzleti szempontból megfontolandó egy ilyen típusú és ellentmondásos megítélésű szervezethez bármilyen szálon kötődni (vö. brand safety fogalma)
- a konzultáns nem feltétlenül fogja a szcientológia „egyházi” (adományozási) része felé terelni vagy Hubbard könyveket, illetve egyházi tanfolyamokat ajánlani (általában csak akkor, ha erre a konzultáns megítélése szerint készen áll),
- az általa kifizetett pénz egy része (min. 9% + amennyit még erre a célra szán a konzultáns, lehet 100% is) a szcientológia egyházhoz fog kerülni
Hasznos-e az anyag, amit oktatnak?
Ezt nyilvánvaló módon minden érintettnek magának kell eldöntenie, de a következő tényezőket nem árt megfontolni, mielőtt szcientológus tanácsadót választunk.
Fontos előzetes megjegyzés: az itt felsoroltak kizárólag a Hubbardtől származó anyagokra utalnak. Gyakran előfordul, hogy a konzultánsok más tudást is hozzákevernek, illetve változtatnak pár elemen. Azokról természetesen nem tudok nyilatkozni.
A lényeg a következő: Az ún. „Hubbard Menedzsment Rendszer” nem kifejezetten vállalati felhasználásra, hanem a szcientológia szervezetek belső használatára lett kifejlesztve, 1950 és 1986. január 24. (Hubbard halála) között. Emiatt az alábbi sajátos jellemvonásokkal bír:
- Az az alapvetése, hogy a termék/szolgáltatás tökéletes és végleges (ezért termékfejlesztési funkció nincs), valamint a szervezési módszer működőképes, minden létező problémára tartalmazza a megoldást és nem változtatható (illetve ezen a téren egyedülálló, és így más módszerek együttes alkalmazását kizárja). Minden esetleges probléma abból fakadhat csak, hogy valamelyik munkatárs nem ismeri vagy ismeri, de rosszul alkalmazza az általa ismert módszert. A szervezeti problémák megoldására a rendszer minél szigorúbb bevezetését és/vagy a munkatársak „kezelését” alkalmazza a szcientológia.
- A módszer 1986. január 24. óta változatlan, nem veszi figyelembe az azóta bekövetkezett változásokat, tehát hiányzik belőle – többek között –
- a projektalapú működés/projektmenedzsment, a LEAN-módszer tanulságai stb. – azaz, minden 1986 óta használatos vállalatirányítási módszert figyelmen kívül hagy (a módszer szigorúan hierarchikus rendszerbe foglalt, osztályokra és pontos pozíciókra bontott, komoly és személyes jelenléttel párosuló mikromenedzsmentet igénylő szervezetet tart ideálisnak
- az 1986 utáni értékesítési, marketing és PR-módszerek egésze
- az internet/web/e-mail használata, jelentősége, szerepe és az ehhez kapcsolódó üzleti lehetőségek
- a számítógépes vállalatirányítási rendszerek használata, a mobil- és okostelefonok, illetve a komplett IT-téma, úgy, ahogy van
- a Hubbard által áltudománynak tartott pszichológia egésze (így a szervezet- és munkapszichológia is)
- A módszer jól tükrözi a szcientológia sajátos viszonyát a világgal, tehát abból indul ki, hogy a hatóságok és sajtó alapvetően ellenségesek és „kezelésre” szorulnak, a PR- és marketingmódszereken érezhető a „bunkermentalitás”.
- A belső ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos irányelveknél érződik egyfajta, a szerző tapasztalatait és mentalitását tükröző paranoia – például minden rossz állapot mélyén egy antiszociális személyt sejt, illetve a munkatársak erkölcsi hiányosságainak feltárását javasolja.
- Hubbard nem igazán hitt az alkalmassági feltételekben; abból indult ki, hogy szcientológia képzéssel és auditálással bárki alkalmassá tehető bármilyen pozíció ellátására egy szcientológia szervezetben.
Megfigyeléseim szerint Hubbard szervezetfejlesztési kutatásai leginkább három célt szolgáltak:
1. cél:
az emberek/munkatársak érzelmi manipulálása annak érdekében, hogy megcsináltassunk velük dolgokat
2. cél:
olyan komplex szervezeti struktúra kiépítése, amely meg tudja gátolni, hogy „ellopják” a neki jogosan járó jogdíjat/menedzsment díjat (mindegy, mekkora adminisztratív vízfej lesz ettől)
3. cél:
a rosszul teljesítő (=neki nem elég pénzt termelő) munkatársak és szervezetek korrigálása
A módszer tehát ebben a három dologban erős: 1) motiválás (bár megkérdőjelezhető módszerekkel), 2) pénzügyi kontroll (bürokratikus és titkosszolgálatok emlékeztető eszközökkel és módszerekkel), 3) az emberi tényező „kezelése” (a módszer szintén kérdőjelesek).