Tévút-e a szcientológia, és mi az ellenszere?

BEVEZETŐ

Ez egy hosszabb lélegzetű útmutató lesz, mely a szcientológia egyház otthagyása óta összegyűjtött személyes tapasztalataimon alapul, és elsősorban ex-szcientológusoknak szól.

Természetesen mindenki abban hisz, amiben akar. Senkitől nem vitatom el a jogot arra, hogy higgyen abban, amit L. Ron Hubbard és a szcientológia hirdet. A szcientológiát itt gyakorlati alkalmazásra szánt életfilozófiaként mutatom be a saját szemszögömből, hiszen eredetileg annak (és nem vallásnak) indult, és én ezt az egészet szcientológusként így kezeltem és éltem meg: nem vallási, hanem inkább önfejlesztési élményként.

Ebben az írásban azt kívánom bemutatni, hogy szerintem a szcientológia bizonyos tanításai és alapelvei milyen személyiségtorzulásokhoz vezetnek, miért gondolom így, illetve hogyan lehet ezek hatását ellensúlyozni és talán semlegesíteni.

Ez a cikk nen a szcientológia vitatott gyakorlatairól (kapcsolatmegszakítás, pénzharácsolás stb.) szól; inkább azt próbálom felderíteni, hogy minek a következményei ezen gyakorlatok, milyen tanítások váltják ki ezt a viselkedésmódot.

A téma természeténél fogva ez az írás meglehetősen szubjektív. Ezek itt az én következtetéseim, az én tapasztalataim alapján, tehát biztosan nem egy univerzális recept lesz a szcientológia által okozott lelki sérülések gyógyítására.

Tapasztalati tanácsnak szánom tehát.

 

AZ EGÓ ÉS AZ ÖNIMÁDAT VALLÁSA

Egy vallás, ahol te leszel majd az Isten

Ha a szcientológia szóvivőit Istenről kérdezik, kicsit zavarba jönnek, és elkezdenek a nyolc dinamikáról beszélni. (Rövid magyarázat: A szcientológia tanítása a létezés elsődleges célja a túlélés, és ennek belső hajtóerőit nevezte el Hubbard „dinamikáknak”. Nyolc van ezekből és egymásra épülve egyre nagyobb területet fedne le ezek a fő hajtóerők: az 1. a saját magunk túlélése vagy boldogulása, a 2. családé, a 3. a csoportok, ahová tartozunk, a 4. az egész emberiség, az 5. az összes élőlény, az 6. a teljes anyagi univerzum, a 7. a teljes szellemi univerzum, a 8. a végtelenség, ahol az ő istenről alkotott fogalmuk megjelenik.)

A hivatalos weboldalukon így fogalmaznak:

Ahogy az illető szellemi tudatossága növekszik a Szcientológia auditálás és képzés során, az összes dinamikáról saját bizonyosságot szerez. Ennek megfelelően a személy csak akkor szerez teljes megértést a Nyolcadik dinamikáról (végtelen) és a Legfelsőbb Lényhez fűződő viszonyáról, ha teljes egészében eléri a Hetedik dinamikát (szellemiség).

Ez így meglehetősen ködös, de ha megnézzük az egyik szcientológus hírességgel, Nancy Cartwrighttal (Bart Simpson hangja) készített 2016-os interjút, akkor világossá válhat, hogy a szcientológia és Hubbard szerint mire kell rájönni. Ne feledjük, hogy Nancy Cartwright OT VIII-as, azaz elég jól felderítette már a 7. dinamikát, így elvileg meg tudta érteni a szcientológia valós tanítását Istenről.

 

Ezt mondta:

Hiszek abban, hogy van egy erő, egy hatalom, és ezzel rendelkezni is szeretnék. A legjobban úgy lehet ezt körülírni, ha  úgy nevezzük, hogy „isten”. És azt mondhatnánk, hogy szeretnék az az isten lenni.

A szcientológia tehát ezen értelmezés szerint egyfajta félisteni, isteni állapot eléréséhez vezető út – ezt értik azalatt, hogy „Híd a teljes szabadsághoz”. Kicsit félrevezető is a megnevezése, hiszen a pontos neve „Visszaút a teljes szabadsághoz” lenne, ha pontosan tükrözni akarnák a tényleges tanításokat.

Felmerül természetesen a kérdés, hogy egyáltalan van-e mit helyreállítani, tehát valóban bukott istenek vagyunk-e mindannyian, illetve léteznek-e olyan veleszületett természetfeletti képességek, amelyek adott módszerekkel felszínre hozhatóak. Ez leginkább hitbeli kérdés; az viszont biztos, hogy a szcientológia 1950-es indulása óta egyetlen ilyen dokumentált esetet sem volt képes felmutatni. Még Hubbard nevéhez sem köthető egyetlenegy aprócska dokumentált csodatett sem.


Lélekvándorlás helyett egóvándorlás

Hubbard előadásaiban és írásaiban igen sokat beszél arról, hogy jól ismeri a keleti (buddhista, hindu stb.) tanításokat. Ehhez képest a szcientológia alapvető nézőpontja a reinkarnációról gyökeresen eltér ezen vallásokétól.

A szcientológia szerint az ember alapvetően három részből áll – thetán (szellemi lény), elme (a testet vezérlő „szoftver”; ez is szellemi természetű, és nem egyenlő az aggyal, ami a test része) és a test (ami fizikailag megfogható). Amit a keleti tanítások és sok spirituális nyugati tanító „egóként” azonosít, az Hubbard szerint a thetán része.

Tehát ezen világkép szerint ugyanaz a személyiség, ugyanaz az egó vándorol évmilliárdok óta testről testre. Az is része ennek, hogy szerintük minden thetán végtelen képességű, csak évmilliárdok során leküzdötte magát a jelen szánalmas állapotába. Ahogy az előbb utaltam már rá, a szcientológia hídja valójában csak helyreállítja „a teljes szellemi szabadságot”, ezt a potenciálisan félisteni-isteni állapotot.

Az elmélet beépítése a gondolkodásmódba részbe az előző életeket célba vevő auditálások során történik; az alapfeltételezés az egóvándorlás elmélete, és ezt ültetik el az alanyban. Az ebből fakadó „bukott isten vagy” koncepció igen egészségtelen hatással van az ember önképére.

 

 Adományozási szintek és státuszok értékesítése

Az egyházon belüli adományozás is szintek és státusok rendszerére épül, ismételten az egót erősítő jelleggel.

A Szcientológusok Nemzetközi Szövetségének adott pénzadományokért adott státusok között van a szponzor (5000 dollár), patrónus (40.000 dollár), de a „kereszteslovag” (10.000 dollár) vagy „arany érdemérmes” (1.000.000 dollár). Az 5 millió, illetve a 10 millió dollárt adók pedig giccses trófeát kapnak.

 

A „kiválasztottság” folyamatos érzékeltetése

Végezetül a szcientológusok mindennapjait is áthatja az a biztos tudat, hogy felsőbbrendűek az oda nem tartozó ún. „wogoknál” (nem szcientológusok gúnyos megnevezése)

L. Ron Hubbard elég sok helyen ír arról, hogy a szcientológusok egy új világot teremtől, különleges emberek, akik a bolygó elitjébe, a felső 1%-ba tartoznak. A szcientológusok küldetéséről így írt:

Mi itt a Szcientológiában nem valami jelentéktelen játékot játszunk. Ez nem „aranyos”, vagy valami olyan, amit azért csinálunk, mert nincs jobb dolgunk. Ennek az egész bolygónak a gyötrelmes jövője, valamint minden férfié, nőé és gyermeké, aki rajta él, valamint a te saját sorsod az évek elkövetkező végtelen billióira mind attól függ, hogy mit csinálsz itt és most a Szcientológiával és a Szcientológiában. – L. Ron Hubbard, 1965. február 7., A szcientológia működésben tartása c. irányelve

 

Összefoglalás

Ha a szcientológiát vallásnak tekintjük, akkor az egó vallásának nevezhetnénk, amely önmagunk imádatát hirdeti és tanítja.

A keleti gyökerű modern spirituális mozgalmak leginkább az egó leépítésének fontosságát hangsúlyozzák, és annak háttérbe szorítására adnak tanácsokat és módszereket, míg a szcientológiában történő részvétel a fentiekben kifejtettek miatt egész végig  úgy néz ki, mintha motoros pumpával óriásira fújnák a szcientológusok egóját.

Miért baj ez? Szerintem a valódi önmegismerést és a spirituális kiteljesedést valójában gátolja az egó ilyen formán történő mesterséges felfújása, igazi boldogsághoz nem vezet.

 

 

MELLÉKHATÁSOK, SZEMÉLYISÉGVÁLTOZÁSOK

Önfejlesztés-függőség kialakulása

A szerencsejáték-függőség lelki megfelelője, ahhoz hasonló tünetekkel – több, hozzám forduló családtag is egymástól függetlenül ugyanezt a hasonlatot alkalmazta szcientológus családtagjának személyiségbeli változásainak összefoglalására.

Miért is van ez így? Kár lenne tagadni, hogy a pszichoanalízis alapelveire épülő  szcientológia auditálás terápiaként bizonyos esetekben és körülmények között jól használható és eredményeket produkál. Átmeneti megkönnyebbülést és felszabadultságot mindenképpen ki tud váltani, és ez boldogságérzettel tölti el az alanyt. Ha ez nem így volna, akkor már rég eltűnt volna a szcientológia a Föld színéről.

Ezzel önmagában nem is lenne probléma – a gond leginkább azzal a rendszerrel van, amit Hubbard és a szcientológia egyház eköré épített. A szcientológia, mint szervezet pénzügyi érdekei azt diktálják, hogy minél több időt töltsön el páciensként az illető, és kialakuljon egy függőség, hogy mindig visszajárjon újabb és újabb auditálásokra. Tehát érdekeik ellen van hosszútávon is megmaradó, tartós és pozitív személyiség- és életminőség-változások létrehozása.

Ezt a célt kiválóan megvalósítja az auditálások rendszere és gyakorlata az egyházban. A rövidtávú, múlandó boldogságot okozó auditálásokért visszajárnak a tagok, pont mint a kaszinókba a szerencsejáték-függők, a nagy siker és áttörés, a Hubbard által belengetett természetfeletti képességek és isteni-félisteni állapot elérése reményében. Ahhoz eleget kapnak, hogy visszajöjjenek újra és újra; ahhoz általában viszont keveset, hogy úgy érezzék, nincs már többre szükségük.

 

A múlt fontosságának felerősítése

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódik ez a tanítás. Az auditálás-függőség erősítése érdekében sokszor hallja azt az átlagos szcientológus, hogy a „Hídon való haladás mindent megold”. Azt, hogy az összes jelenbeli problémáit a múltjának eltemetett, elfeledett részei okozzák (pl. az egész Dianetika könyv lényegében erről szól). Hubbard szerint az ember önmagától minden helyzetben racionálisan viselkedne, ha nem térítené el ettől a feldolgozatlan múltja.

A legnagyobb baj ezzel az, hogy a terápia és a múlt feldolgozása nem igazán helyettesítheti az életvezetési tanácsadást. A terápiának megvan a maga helye és szerepe az életben, de arra nem alkalmas, hogy megtanítson élni.

Bár a szcientológiának is vannak ilyen jellegű képzései, attól még a téma alapvetése az marad, hogy a múlt „kezelése” a döntő szempont. Ezzel a háttérrel pedig elsikkad ezek jelentősége, és inkább a múltban keresi a választ az átlagos szcientológus, ha valamilyen problémás helyzetbe keveredik.

Arról nem is beszélve, hogy sokkal egyszerűbb és kifizetőbb egy olyan életfilozófiát felvenni, elsajátítani és alkalmazni, amelyik megtanít a múltban történtektől függetlenül a jelenben élni, és így egy boldogabb és teljesebb élet felé vezető utat mutat.

Ezek egyszerűen jobb és sok nagyságrenddel olcsóbb alternatívái a múltban vájkálásra épülő szcientológiának. Bővebben lásd az „Ellenszer” c. részben.

 

A család háttérbe szorulása

Ez az egóvándorlás elvének szomorú mellékhatása és következménye. Ha elfogadja valaki a szcientológia központi tanítását, hogy ő egy évmilliárdok óta létező személyiség, akkor a mostani családi kapcsolatok átértékelődnek és jelentéktelenné válnak. A szülei a biológiai testének létrehozói, semmi más kapcsolat nincs velük, valójában teljesen idegenek. Ezért is olyan felfoghatatlanul könnyű a kapcsolatmegszakítás végrehajtása azon szcientológusok, akik teljesen magukévá teszik ezt az ideológiát.

 

Az empátia kiölése

Alapvetően két, egymással összefüggő tanítás miatt tűnnek gyakran érzéketlennek és szívtelennek a szcientológia gyakorlói, és emiatt sokszor képtelenek felvenni egy másik ember nézőpontját, átérezni annak helyzetét.

L. Ron Hubbard és a szcientológia szerint mindenki 100%-ban felelős a saját sorsáért. Kizárólag az egyén tehet mindenről, ami vele történik. Ha valami rossz történik valakivel? Úgy mondják, hogy „behúzta”, azaz ő okozta magának.

Egy másik tanítása „az alacsony statisztika” büntetésének előírása. Ez egy érdekes fogalom a szcientológiában. Alacsony statisztikájúnak minősül minden és mindenki, aki nem állít elő elég terméket vagy nem teremt elég értéket, de minden olyan dolog is az, ami gyenge minőségű vagy kevés erőfeszítést igénylő. Pld. egy koldus, egy szegény afrikai ország vagy egy sikertelen, rosszul fizetett ember alacsony statisztikájú, de annak neveznek egy lerobbant házat vagy egy igénytelen, szakadt ruhákban járó valakit is. Ennek ellentéte a magas statisztikájú; aki gazdag, sikeres, jól kinéző, igényes stb.

Az elv az, hogy az alacsony statisztika bárminemű jutalmazása csak további alacsony statisztikát eredményez.

Ezért van az, hogy az egyház szinte semmit nem jótékonykodik (azzal csak jutalmazná az alacsony statisztikájú rászorulókat), minden szolgáltatása drága (megjutalmazzák a saját állítólagos magas statisztikájukat) és szinte semmi nincs ingyen (azzal szintén jutalmaznák az alacsony statisztikát). Ugyanez az elv érvényesül akkor, amikor valaki rosszul teljesít a Sea Org munkatársként; ugyanis nem vehet ki szabadnapot.

Tehát a szcientológusokba azt verik bele szcientológiai tanulmányaik során, hogy azzal csak rosszat tesznek valakivel, ha együttérzést tanúsítanak, mert a) egyrészt ő tehet arról a szituációról, amibe került és b) megjutalmaznák az alacsony statisztikáját, amivel csak tovább rontanak a helyzeten.

Az együttérzés a szcientológia szerint egy nagyon alacsony szintű érzelem a teljes „érzelmi hangoltsági skálán”; még a rejtett ellenségességnék és a félelemnél is alacsonyabb szintre sorolják: az együttérzés helye 0.9-en van  szcientológia érzelmi skáláján, mely a szcientológia hivatalos oldalán itt tekinthető meg.

Ez a két tanítás együtt hosszabb távon kiöli az empátiát az emberből, és képtelenné teszi arra, hogy felvegye a nem-szcientológusok nézőpontját, megértse azok bajait. Ezért tűnik úgy sokszor a kívülállók számára, hogy a szcientológusok egyszerűen képtelenek felfogni, mi a baja a többségi társadalomnak velük.

 

 

AZ ELLENSZER


A szcientológiában történtek feldolgozása és a továbblépés

Amikor rádöbbentem, hogy a szcientológia tévút volt, szembesültem a nyilvánvaló kérdésekkel: most mi legyen, illetve hogyan és merre tovább?

Rövid tanakodás után Geszti Péterrel értettem egyet:

 „És az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok”

Szóval ismét meg kellett találnom önmagamat – vagy legalábbis részben vagy egészben helyreállítani azt a személyiséget, aki ezen tudatmódosító és manipulatív szervezetbe történő belépés előtt voltam.

Nem tűnt egyszerű feladatnak.

Nekem két dolog segített a továbblépésben.

  1. Választ találni a szcientológiában meg nem válaszolt kérdésekre.

A szcientológia egyik alapelve a „titokszendvics” használata – azaz a rejtélyek és a titkok tudatos és folyamatos fenntartása, hogy „odaragasszák” (Hubbard szóhasználata) az ember a szcientológiához. Ezért (is) olyan szigorú az információkontroll a szcientológiában; minél titokzatosabbnak tűnik és minél kevesebb dologról lehet nyíltan beszélni, annál jobban beleragadunk, és annál nehezebben tudjuk elengedni.

Ez úgy tudtam ellensúlyozni, hogy az internetet böngészve, másik történeteit elolvasva próbáltam megtalálni a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek a 10 év során felhalmozódtak. A fontos kérdésekre sikerült megnyugtató választ találni.

  1. Feldolgozni az ott történteket.

Én ezt úgy csináltam, hogy végiggondoltam és összeírtam a szcientológiában történteket, időrendi sorrendben mindent, a fontosabb eseményeket lehető legnagyobb részletességgel. Sokmindenre rájöttem és megnyugodtam, nagyjából le tudtam zárni, ami ott történt.

 

A szcientológia módszereinek használata ex-szcientológusként

Ez egy fontos dilemma volt a szcientológia egyház otthagyása után. Használjam-e a szcientológia módszereit az életben? Hasznosak-e egyáltalán?

A szcientológia utólagos tanulmányozása során világossá vált számomra, hogy a szcientológia, mint filozófia és eszköztár soha nem került valós rendszerezésre, nem lett egységes, koherens egésszé szervezve. Az egész tulajdonképpen Hubbard ötleteléseinek és kísérletezéseinek írásos és szóbeli lenyomata. Ráadásul Hubbard 30 éve halott már, azóta senki nem fejlesztette tovább a témát.

Ennek három szomorú következménye van:

  • benne maradt egy csomó egymásnak ellentmondó szabály;
  • számos elavult elem található, amelyek a technológiai és egyéb civilizációs fejlődés miatt már nem használhatóak, és ezek száma egyre növekszik az idő haladtával;
  • bár egyes részei hasznosak, egységes egészként alkalmazva egyszerűen nem működik, sőt többet árt, mint használ.

Az is szempont volt nálam (bár ez nem mindenkinél az), hogy Sea Org tagként a szcientológia teljes mértékben áthatotta az életem több mint 8 éven át. Sok kellemetlen élmény is kapcsolódott a témához, melyek az egyes részek használata során óhatatlanul előjöttek.

Ezért végül úgy döntöttem, hogy nem éri meg keresgetni a hasznosat ebben a témában, ezért inkább nem használok belőle semmit és más utat keresek.

 

A múlt helyén kezelése

Kiemelkedően fontos eleme volt a szcientológiával való szakítás folyamatának a múlttal kapcsolatos viszony teljes átértékelése.

A nemzetközi ex-szcientológus fórumokon többen is említették, hogy a szcientológiában tanultak egyik legjobb ellenszere Eckhart Tolle: A MOST hatalma című könyve.

Elolvastam. Elég lassan ment, mert még eléggé éltek bennem a szcientológiában berögzült dolgok és többnyire ugyanazokat a témákat dolgozta fel, mint Hubbard.

Azt nem tudom, hogy aki soha nem volt szcientológus, annak mit mond ez a könyv. Mindenesetre a szcientológia manipulatív és hamis tanításainak remek ellenszere volt. Nekem nagyon sokat adott; úgy éreztem, megértettem, mit értett félre Hubbard a keleti tanításokból, miért tévút a szcientológia önfejlesztés-függőséget kialakító és állandó múltba nézésre ösztönző megközelítése, és végül miért jobb megtanulni a jelenben élni.

Csak javasolni tudom mindenkinek, aki hosszabb ideig szcientológus volt.

 

Az empátia visszaállítása, az emberi kapcsolatok és a család megfelelő kezelésének visszaállítása, szociális készségek helyreállítása/megtanulása

Én nagyon fiatalon, 17 évesen kerültem a szcientológiába, minimális élettapasztalattal. Ezért az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a szcientológia elvetése után 29 évesen nem sokkal tartottam előbbre szociális készségek szempontjából, mint 17 évesen. Ráadásul a szcientológia miatt bizonyos területeken (empátia például) még romlott is a helyzet.

Az előző szakaszban említett A MOST hatalma elolvasása és egy sorsszerű találkozás után döbbentett rá igazán, hogy ezzel kezdeni kell valamit, ha tovább akarok lépni az életben.

Érdekes módon nekem leginkább bizonyos filmek megnézése segített a szcientológia tévtanításait végleg elvetni, az ott berögzült rossz szokásokait levedleni. Segíthet az is, ha találunk egy mentort, aki megtanít (akár személyes példamutatáson keresztül), hogy hogyan bánjunk normálisan a többi emberrel.

A következő filmeket ajánlom megnézésre ex-szcientológusoknak, a rossz beidegződések feloldására, és a szcientológia tanításainak felülvizsgálatára, átgondolására:

Egoizmus, boldogságkeresés:
Idétlen időkig (Groundhog Day) (1993)
Út a vadonba (Into the Wild) (2007)

Múlt kontra jelen a boldogság tükrében:
Időről időre (About Time) (2013)

Kitartás, inspiráció, lelkierő a továbblépéshez:
A remény rabjai (The Shawshank Redemption) (1994)
A mindenség elmélete (The Theory of Everything) (2014)

 

ZÁRSZÓ

Az itt leírtak 10 év szcientológus lét és ennek 10 évig tartó átgondolásának folyamatát tükrözik. Azt tudom csak javasolni mindazoknak, akik hozzá hasonlóan szcientológusok voltak, hogy bátran és mindenre nyitottan nézzenek szembe múltjuk ezen részével, és lépjenek ismét az önismeret és önfelfedezés útjára (bárhová is vezessen az). Ehhez sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek.